HETI MESE: HERVAY GIZELLA: ÓRA-MESE

Peti leült leckét írni. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet.
- Egy kicsit lustálkodok - mondta az órának, de ahogy odanézett, látta, hogy az óra megállt.
- Remek - mondta -, akkor még rengeteg időm van.
Azzal elkezdett jóízűen lustálkodni.
Lustálkodott, lustálkodott, de egyszerre csak nagyon furcsa lett, hogy az óra állt rendületlenül.
- Hátha elromlott - nyugtalankodott. - Írok egy kicsit, hátha már késő van.
Azzal írni kezdett, s ahogy felnézett véletlenül, látta, hogy az óra úgy jár, mintha meg se állt volna.
- Ejha! - kiáltott fel. - Akkor mégse romlott el.
És most már azért kezdett el lustálkodni, hogy lássa: megáll-e megint az óra.
Megállt.
- Miért állsz meg? - kiabált Peti az órára. - Bele fogsz zavarodni a végén. A végén már te se fogod tudni, hány óra van!
De az óra csak állt tovább.
- Na, ha nagyon akarod, írok neked egy kicsit - sandított Peti az órára. - De csak a számtant írom le, mert az könnyű.
Számolni kezdett, s az óra járt megint, mintha mi sem történt volna.
- Nahát ez jó vicc! - nevetett Peti, de mintha nem igaziból nevetett volna. - Azért is lustálkodok még egy kicsit.
Az óra megint megállt.
- Majom! - nyújtotta ki a nyelvét Peti az órára. - Utánozó majom! Neked az a dolgod, hogy járj. Semmi közöd hozzá, hogy egy kicsit lustálkodom.
Az óra most visszafelé kezdett forogni.
- Rád se nézek! - toporzékolt most már Peti.
De minél jobban toporzékolt, az óra annál gyorsabban forgott visszafelé.
Peti addig toporzékolt, míg akkorát nem kordult a gyomra, hogy elfelejtett tovább toporzékolni.
- Éhes vagyok, Mama! - kiabált, de Mama bejött, megnézte az órát, és azt mondta nyugodtan:
- Korán van még vacsorázni - azzal már ki is ment.
Peti ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával.
Gyorsan leült, és megtanulta a három szakasz verset.
Az óra most rendesen járt, mintha sose forgott volna visszafelé.
Megtanulom előre a második három szakaszt is - határozta el magát Peti, s hát az óra most szaladni kezdett előre. Peti elővette a számtankönyvét, és megoldott egy feladatot, amit föl sem adtak.
Az óra úgy forgott előre, mint akit kergetnek.
Petinek erre olyan jó kedve kerekedett, hogy hangosan énekelni kezdett.
- Nem vagy éhes? - jött be Mama csodálkozva. - Itt a vacsora ideje - mondta, és úgy nézett az órára, mintha egészen közönséges óra volna.
De ti tudjátok, hogy nem az.